Szilaj Varga Gyula emlékei

A második világháború kitörése előtti időben a Trianoni szerződések alapján Magyarországnak tilos volt légierőt tartani. Ennek dacára azonban titokban folyt a légierő szervezése. Miskolc vonatkozásában 1929-ben a miskolci Bükk - Mátravidéki Aero Club keretein belül végeztek titokban repüléseket. 1931-ben a Bükk - Mátravidéki Aero Club -nál Kovács Endre volt a titkos légierő helyi részlegének vezetője. 1937-ben megszervezték a Közel felderítő repülő harci századokat. (KF)

A hét század közül a miskolci repülőtéren alakították a VII. KF. Repülőszázadot. A VII. KF. Repülőszázad neve Sólyom lett, a gépállományát WM21 Sólyom típusú repülőgépekkel szerelték fel. / Később amikor a Sólymokat kivonták a hadi szolgálatból a Heinkel 46 gépeket kaptak. / A század jelvénye egy körben 45 fokos szögben balra zuhanó sólyom madár lett. A Szovjetek elleni keleti fronti harcokban a miskolci század csak rövid ideig vett részt és már 1941-ben megszűnt a repülőtéren a VII KF repülőszázad. Helyette hasonlóan az ország más területeihez egy repülőtér gondnokságot állítottak fel.
A miskolci gondnokság 1942 –ben még működött. 1943 -ban létrehozták a célvontató századot JU 86 típusú kétmotoros gépekkel. A célvontató repülő század megkezdte működését, ami abból állt, hogy Junkers gépeikkel a megadott időpontban kirepültek a hortobágyi lőtér légterébe az ott repülő egységek légi lövészetéhez. Kiengedtek egy méteres átmérőjű és hat méter hosszú fekete zsákot, amit egy ezer méteres drótkötéllel vontattak. A feladatok elvégzésével a zsákot behúzták a gépbe és megszámolták a találatokat. Ezek a légi lövészetek egész nap folytak így a JU 86 – ok váltották egymást a légtérben. A légi lövészetekben különböző típusú repülőgépek vettek részt. A vadász pilótákon kívül a rádiós lövészeket is gyakoroltatták oly módon, hogy legtöbbször szinte testközelbe repülve a célzsákhoz nagyobb találattal fejezzék be a feladatot. Ezek a légi lövészetek nem voltak veszélytelenek a célzsákot vontató repülőgépre sem, ugyanis többször előfordult, hogy a kilőtt lövedékek a vontatógépet is eltalálták.

A háborús idők a miskolci repülőteret azonban nem érintették, az építkezések tovább folytak. Az akkor már egymást követő légiriadók és bombázások miatt a repülőtéren lévő gépeket kirepülték a Sajósenye melletti rétre. A repülőtéren maradt gépeket a repülőtér szélén lévő földgátakkal körülvett állásokba helyezték el. A légiriadók és a gyakori berepülések során a repülőtéren maradt állományt a készültségben lévő gépkocsikkal a Bábonyibérc borospincéiben helyezték el. Ezek az óvóhelyek megerősített bejárati fallal biztos védelmet nyújtottak mindenkinek.(Valószínű hogy ezek a Szentpéteri kapuban a volt Erdei Termék vállalat pincéi.)
A Holt Sajótól alig 6,-7 méterre lévő épületben a repülőtér építésének irányítását civilek és katonák végezték.
A munkálatok ellenőrzésénél kiderült, hogy több száz mázsa cement eltűnt. Kiderítették, hogy a cementet ellopták. A rögtönítélő hadbíróság röviden tárgyalás után halálra ítélte a felelőst így statárium lévén Őt a helyszínen kivégezték. A miskolci repülőteret csodálatos módon nem érte bombatámadás, a repülőtéri élet a háború időszakában békésnek volt mondható.
Én, mint a repülőtér állandó „Repülőtér Ügyeletes” tiszthelyettese a miskolci repülőteret betegszabadságra indulva 1944 szeptember 29. én hagytam él és indultam el szülővárosomba Csongrádra.

Forrás: http://bukkair1.tar.hu/szilaj.htm